Vilmos kihúzta magát a tükör előtt. Új szürke zakója és a hozzá dukáló kockás ing kifejezetten tetszett neki. Szeretett volna felvenni egy narancssárga nyakkendőt is, de azt még az új stylist sem engedte. Talán hiba volt lecserélni a régit, de úgy hallotta, őt már újfent leszerződtették. A narancssárga egyébként felettébb jó színválasztásnak tűnt. Az egyik gimnázium végzősein látta először ezt a gyönyörű színt.

  Apropó… ez a bizonyos végzős osztály.... narancssárga a fiúk inge volt, és olyan narancssárga volt, hogy harminc méterről is kitűnt a távolból. A narancssárga inges fiúk szülei egy kivételével mind szörnyűnek találták ezt a rikító árnyalatot, és ehhez csatlakozott a gimnázium vezetősége is, mert a szín nem a politikai érdekeket, hanem már a jóízlést sértette.

  Vilmos ezen elkedvetlenedett. Az ő logójuk ezért lett egy kicsivel sötétebb árnyalatú –ő hiába ragaszkodott a világosabbhoz. Azért elmosolyodott. Elégedett volt a tükörből visszanéző politikussal; tulajdonképp még az új stylisttal is.

- Semmi esélyed, Frici –kuncogta, és újra kihúzta magát.

  Frigyes kihúzta magát a tükör előtt. Új fekete zakója és a hozzá dukáló fehér ing kifejezetten tetszett neki. Nem akarta felvenni a piros nyakkendőt, de az új stylist ragaszkodott hozzá. Talán hiba volt lecserélni a régit, de úgy hallotta, őt már újfent leszerződtették. Fogalma sem volt, ki lehetett az, de hogy az illető most nem piros nyakkendőben feszít, az is biztos. A piros egyébként nem tűnt jó színválasztásnak, mivel az egyik gimnázium végzősein látta először, és nem is piros volt, hanem bordó. És nem is a nyakkendő –’ó az az átkozott nyakkendő’-, hanem az ing.

  Személy szerint jobban tetszett neki a narancssárga, amit úgyszintén az egyik végzős osztály viselt, de kiderült, hogy a konkurencia időközben már lecsapott rá. (‘Vili, ezt a húzást még megkeserülöd’)

 És az a bizonyos gimnázium, ahol a narancssárga és bordó inges fiúk ballagtak, nem is sejtette, hogy a nagy elégedetlenség a pártlogók színeivel az ő, és csakis az ő hibájuk.

  Frigyes azért elmosolyodott. Elégedett volt a tükörből visszanéző politikussal; tulajdonképp még az új stylisttal is, mert a piros nem volt jó színválasztás, mégis az övék lett a jobbik pártdal –és csak arra kellett figyelnie, hogy ne tévessze el a szöveget.

- Semmi esélyed, Vili –kuncogta, majd újra kihúzta magát.   

  A város közepén (mondom, szigorúan a közepén) állt egy kocsma, ahol magas órabérért dolgoztak a pincérek (mert mért ne dolgozhatnának órabérért), és nem volt kötelező borravalót adni, bár ez a történet szempontjából aligha érdekes. Viszont a kocsmának volt egy érdekessége. Itt soha senki nem beszélt a politikáról. Ezt a kocsmát kampánycsend kocsmának hívták.

 A nagy kampány idején, mikor minden párt fejlett kommunikációs eszközökkel készített reklámokat meg könnyen megjegyezhető és énekelhető dalokat, két férfi összefutott a kampánycsend kocsma előtt. Egyikük kezében egy narancssárga, a másikéban egy piros nyakkendő lapult.

-Hát te? –csodálkozott el a narancssárga nyakkendőt szorongató férfi.

-Munkából -felelte a piros nyakkendőt szorongató férfi. Miután mindketten észrevették, hogy mindkettőjük kezében nyakkendő van, megállapították, hogy nem a jó a munkát haza vinni, ezért beültek egy italra a kampánycsend kocsmába. A történet lényege valahol itt kezdődik.

-Régen nem beszéltünk már –sóhajtott a narancssárga nyakkendőt szorongató férfi, akit egyébként Ferinek hívtak.

-Az ám –bólintott a piros nyakkendőt szorongató férfi, akit egyébként Viktornak hívtak. –Azóta nem, hogy kirúgtak mindkettőnket.

-Úgy bizony -vágta rá Feri. –Téged vettek fel a helyemre, nem?

-Aha –felelte fásultan Viktor. –Téged meg az én helyemre.

-Ezek nem értékelik a művészeket.

-Nem hát –értett egyet Viktor. –Egyébként minek van nálad az a narancssárga nyakkendő?

Feri nagyot sóhajtott:

-Muszáj volt elhoznom, tudod. Vilmosnál találtam. Mondtam neki, hogy ne vegye fel a kockás inghez, de nem hallgatott rám. Sunyiban eltett egyet magának, hogy majd gondolom felveszi, ha nem veszem észre. Azt hitte, át tud verni. Vilmos nagyon meg fog lepődni, hogy eltűnt a nyakkendő. És az a nyakkendő nálad? –kérdezte.

-Az még nehezebb ügy –húzott egyet a sörösüvegből Viktor. –Fricinek kéne felvennie, de nem akarja. Azt mondta, ha nem tűntetem el azonnal, akkor kirúg. De nem fog ám ki rajtam. Majd akkor kötöm a nyakába, mikor önfeledten énekli a pártdalt.

-Ravasz vagy, Viktor.

-Azért te sem vagy semmi, Feri.

Erre koccintottak. Ezután Viktor és Feri felidézték a közösen eltöltött diákéveket abban a bizonyos gimnáziumban (furcsamód ez ugyanaz a gimnázium volt, ahol a narancssárga és bordó inges fiúk ballagtak), majd újra szóba jött a munka.

-Nagy ötlet volt a kockás ing –mondta elismeréssel Viktor. –Még soha senkin nem láttam azelőtt… hacsak nem azon a lepukkant rockzenészen húsz éve, aki azóta felvágta az ereit.

Feri lelkesen bólogatott:

-Jó volt az a koncert, mi?

-Te is ott voltál?

-Még szép. Emlékszem, Vili is ott volt; innen jött az ötlet. Vili igazi divatdiktátor lehetne, nem hajazna erre az átkozott nyakkendőre.

-Lehet –fűzte hozzá Viktor elgondolkodva. –Ha sikeres lesz a kampány, pár száz év múlva akár népviselet is lehet belőle.

-Úgy hallom, neked sem könnyű Fricivel.

-Nem mondanám, hogy az. Piros a párt logó, erre állandóan Vilit szidja, amiért előbb lecsapott a narancssárgára. Ezért is mondtam neki, hogy a piros is narancssárga, csak jóval sötétebb.

-És elhitte?

-Nem tudom. De a nyakkendőjét akkor is fel kell vennie. A piros jobban kiemeli a szeme színét.

Erre még egyet koccintottak.

A két stylist, Viktor és Feri hajnalig a kampánycsend kocsmában ültek, mire négy óra és pár tömény után egy szőkeség libbent be a kocsma ajtaján. Feri és Viktor szájtátva bámulták rövid szőke haját, rövid szűk szoknyáját, és továbbra is a szoknyáját. A szőkeség hozzájuk suhant. A két férfi nem is vette észre, hogy a kezében zöld színű plakátot szorongat.

-Hello, fiúk –kacérkodott a szőkeség. A két férfi meg sem bírt szólalni a gyönyörűségtől. –Ilona vagyok –nyújtott kezet Viktornak, majd Ferinek. –Szeretném, ha segítenétek nekem.

-Miben? –bökték ki a férfiak.

A szőkeség szerényen elmosolyodott, majd elárulta:

-Be szeretnék jutni a parlamentbe.

Zárszó: Ilona valóban bejutott a parlamentbe. Viktor és Feri átszerződtek hozzá. És a két végzős gimnáziumi osztálynak továbbra se lett semmi fogalma arról, hogy mennyire befolyásolták a politikát.